7. rész - Megbeszélés

~Ariana szemszöge~

 - Andre, izé... - kapkodtam levegöért.
 - Mi van? - neveti el magát.
 - Hát csak... Szóval... Most ez mi volt? - kérdezem kipirulva.
 - Megcsókoltalak? - mosolyog olyan... öm, macsósan.
 - Jó, értem. - rázom meg a fejem. - De miért?
 - Mert fogadtunk. És Katie az enyém marad. Sajnálom. - vigyorodott el.
Neki egy csók ennyire sima ügy? Hát, rendben. Akkor én is annak tekintem. Leszámítva hogy ez volt az elsö csókom. És hogy egy olyan sráccal smároltam, aki eddig nem is volt az estem. Hát egy  napra ez  sok. Legalább is nekem. Hú!  Andre és én elindultunk a parkból hazafelé. Meglepett. Ha neki ennyire sima ügy a csókunk, miért viselkedik még mindig úgy mintha ez egy randi lenne? Hiszen nem az! A lakás ajtaja előtt sokat vacakoltam a hülye kóddal. Bugyuta találmány! Mindig bénázok. Miután végre sikerült bepötyögnöm a kódot, hátranéztem. Andre lazán állt, és nézett. Nem mást, mint engem. És mosolygott. Én meg megint elpirultam. Méregetett, szóval tipikus filmjelenet volt. Bár a csók se egy hétköznapi elsö csók volt. Nem valami romantikus, de mégis élvezetes. Hiszen csak Katie miatt csókolt meg. Jézusom! Egy deszkáról beszélek! Öszintén sokat gondolkoztam hazafelé menet, hogy mit mondjak neki mikor a ház elé érünk. "Akkor szia" vagy... "Héj, van kedved bejönni?" De a harmadik verzió tetszett a leginkább, tehát ezt mondtam:
 - Viszlát a suliban, idióta deszkás. - köszönök el nevetve.
 - Ja, csövi stréber palánta. - kacsint egyet.
Már épp léptem volna be az ajtón, mikor visszarántott:
 - Héj, valamelyik nap megismételhetnénk. - mondta öszinte mosollyal.
 - Oké. - mosolygok vissza.
Miután ezt megbeszéltük , végre bejuthattam. A lépcsöházban nem bírtam tovább és elsikítottam magam.
Kár, hogy szegény Mrs. Scott-ra ráhoztam a frászt.  Azt hitte, hogy valami komoly bajom van. Például: egy huligán, vagy egy rabló.  Bár nem hiszem, hogy pont ide törne be bárki is. Na, mindegy. Megnyugtattam, hogy semmi bajom.
 - Jól van, kedves. De azért vigyázz magadra!
 - Rendben. - mosolygok rá. - Segítsek a szatyrokkal?
 - Ó, köszönöm. Hát ezért vagy te a legkedvesebb ebben a házban. - simítja meg a vállamat.
 - Semmiség. Amúgyse kell tanulnom, holnap szombat. - vonom meg a vállam.
Felfelé menet Mrs. Scott elmesélte hogy egyszer kirabolták egy buszmegállóban. De a rendörség elkapta a rablót. Persze végighallgattam, de akárhányszor lehunytam a szemem Andre-t láttam.  Istenem! Teljesen megbolondultam. Hogy a fenébe vett engem észre hirtelen?! És én őt?!

~Olivia szemszövege~

Nem értem. Mindenki megbolondult?! Oké, hogy Becca aggódik hiszen Ariana se szó, se beszéd lelépett.
De mit tehetnék? Lehet az anyukája hívta fel. Nagy ügy! Megesett már vagy ezerszer. És hála ennek a gyerekes dolognak, Becca biztosan megfeledkezik a cikkéröl. Pedig jövöhétre kell! Csak én veszem ennyire komolyan a dolgom?  Bár nyilvánvaló hogy Ariana valamit titkol. És ez az Andre is. De mit akarnak egymástól?! Két különbözö világban élnek! Ariana a "rózsaszín & egyszarvú világ" hercegnöje, Andre meg a "deszkapark" királya. Komolyan! Mit esznek ezek egymáson? Ez nevetséges. Viszont érzem, hogy igazam van. És, ha én valamit tudni akarok, azt meg is fogom tudni! Elöbb vagy utóbb, de megtudom Ariana és Andre titkát!

~Andre szemszöge~

Stréber palánta... Hmm, egész jól csókol. Meg szép is. És kedves... De mi van? Megbolondultam?! Ez a csaj és én két külön világban élünk. Míg én az új trükkökkel csábítom a csajokat, Ariana röplabda edzésen csábítja a pasikat. Uramisten! Ez beteg! Na, mindegy. Térjünk vissza az élet nagy dolgaihoz. Hol a távkapcsoló?Amikor megtaláltam egy magamnak való adást, a Family Guyt, lazán elhelyezkedtem a fotelemen. Há, haláli ez a Peter! Amikor szakadtam ezen a sorozaton megcsörrent a mobilom. Felkaptam lazán, majd kicsit nagyot nyeltem. - Hé, cimbi! Hova lettél? Nem úgy volt, hogy megvársz?

- Ja, de bocs. Na, mi volt?
- Semmi, Mrs. Nyomi korrepetálni fog engem. Á, dögunalom lesz! 
- Gáz, haver. De figyelj van benne jó is! 
- Mi?
- Eljátszod, hogy sík vagy és megírja neked a házid sajnálatból. Ergó, leszállnak rólad a szüleid,nembeszélve a tanárról. - játszom meg magam. 
- Igaz. - röhögött fel. - De amúgy kajakra hova mentél? Csak nem randevúztál a stréberek egyikével?
Bakker! Ez most fején találta a szöget. Ha rájönnek, hogy randiztam Arianával, akkor se rólam, se róla nem szállnak le. És ráadásul, akkor nem hagynak minket békén. Én megfeledkezhetek egy tök rendes csajról, a haverjaim meg földbe döngölnek. 
-  Haver, itt vagy? 
-  Ja, persze. Csak anyám megérkezett, le kell tennem! 
Csaptam le a telefont gyorsan. Hirtelen ötletből leszaladtam a bejárati ajtóhoz, ahol ott állt előttem Ariana. Mintha csak a gondolataimban olvasna, mintha tudta volna hogy hozzá készülök. Wow! Jó, a csaj. 
-  Öm, szia. - köszönt zavartan. - Csak elfelejtettem mondani, hogy... 
-  Szia. - mosolygok rá. 
De aranyos amikor zavarban van. Térj észhez, Andre! Ne veszítsd el az eszedet! 
-  Szóval, hogy... - gondolkozik erőteljesen. - Bioszból holnap írunk, és... Készülj! 
- Aha. - nevetek fel. - Tényleg csak ez az oka, amiért annyit gyalogoltál? - húzom fel a szemöldököm. 
- Jaa, bocs. Elfelejtettem mondani, milyen jól belőtted a hajad! - jegyzi meg cinikusan. 
- Ó, kösz. - mosolygok rá megint. - Bejössz vagy az ajtóban beszélgetünk a "bioszról"? - rajzolok macskakörmöt a levegőbe kezemmel. 
- Csak egy öt percre. - mosolyodik el ő is.