~Ariana szemszöge
Andre-val kéz a kézben lépkedtünk befelé a suliba. Miközben ő lekezelt egy pár haverjával, én addig erőteljesen kutattam elő a táskámból a biosz könyvem. Témazárót írunk, és nagyon izgulok miatta. Ráadásul állítólag az osztályfőnökkel kezdjük a napot. De legalább nem lesz történelem óra, és nem fognak bökdösni hátulról. Törin mindig rám hárul az osztály "zsenialitása".
Mikor beléptünk a terembe nagy sutyorgás fogadott minket. Azt hittem már hozzászokott az osztály ahhoz, hogy járunk. Vagy mégsem? Leültem a helyemre Olive mellé, aki feltűnően bámulta az ajtót. Nem beszélve Nicole-ról! Becca legalább észrevette hogy megérkeztem. Rögtön köszönt, én meg még mindig nem tudtam, mi olyan érdekes az ajtón! Az egész osztály azt a nyamvadt ajtót bámulta, mi pedig Andre-val csendben és értetlenül ültünk a helyünkön. Vártuk, hogy végre történjen valami. Egyszer csak belépett az osztályfőnökünk az ajtón, Mrs. Rose. Hiába tűnik kedves, kicsit idősebb hölgynek, a látszat ne tévesszen meg! Egy hárpia! A rémálmaimban ő szerepel! Volt már egy-két rémálmom az elragadó osztályfőnökünkkel. Az egész osztály hangosabban kezdett el sutyorogni, és leszűrtem hogy valami három új srác jön az osztályba. Jó rájönni erre!
- És ti ezt honnan tudjátok? - súgtam oda Olive-nak.
- Attól, hogy te és Andre kihasználjátok az osztályfőnöki órákat az egymást bámulására, vannak akik figyelnek is. - jegyezte meg diszkréten. - Múlt héten esett róla szó. Azóta gondolom, az osztály nagy részének kiesett a fejéből.
- Ó, szóval már egy hete tudni az újakról? Jobban oda kell koncentrálnom. - vörösödtem el hirtelen.
A jelek szerint, Andre-val kicsit túl sokat foglalkozunk egymással az órákon. Ezen változtatunk... majd!
- Osztály! - kiáltott fel Mrs. Rose. - Örömmel jelentem be osztályunk három új tagját. Fogadjátok őket szeretettel! Andrew-t, Marcot és Victor-t.
És akkor lépett a terembe az a Drew, akire számítottam! Csak ezt ne! Tehát nem is idősebbek nálunk? Azt hittem lefordulok a székről, mikor a szemembe nézett és rám mosolygott. Pedig azt hittem, megutált miután újból összejöttem Andre-val. Hiszen a lépcsőházban akárhányszor meglátott csak köszönt és ennyi. És pont azok lesznek velünk egy osztályba, akikkel aznap reggel kötözködött Andre?! Miért érzem úgy, hogy ennek még nagyon rossz vége lesz? Reflexszerűen fordultam Andre irányába, aki csak mosolyogva biccentett egyet. Szóval neki ez nem ügy. Lehet nem is kéne ennyire ráizgulnom?
~Andre szemszöge
Na, jó! Ez már a pofátlanság netovábbja! Mégis mit hisz ez a Drew? Bemászik ide, rámosolyog a csajomra és el van intézve az egész? Biztos hogy nem engedem Ari közelébe azt a nyomorultat. A haverjairól nem is beszélve. Azok a taplók mit akarnak? Ha a hírnévre várnak, nyugodtan várakozzanak, hisz itt mi vagyunk a górék a srácokkal! Nem ők. Szánalmas az egész banda. Úgy néznek ki, mintha egy idióta Justin Bieber klipből léptek volna elő. Egy biztos! Ari az enyém, és ezen senki sem változtathat!
Csengetéskor rögtön Ari mellé ugrottam és csakhogy biztos legyen mindenki számára a szitu, megcsókoltam a szépségem. Drew persze csak egy darabig bámult, aztán rántott egyet táskáján és kivonult a haverjaival. Ajánlottam is, hogy csak ez legyen a reakciója. Mert, ha mondjuk beszólt volna vagy csak felröhögött volna, tuti bemosok neki! A következő órára sietett az osztály. Arival megbeszéltük, hogy suli közben a barátainkkal lógunk, s délutánonként egymással, de most nem hagyhattam magában egy percre sem! Drew biztos, hogy kihasználná az alkalmat. És nem hiányzik, hogy rámásszon a barátnőmre újból. Mivel nemrég költöztek Ariék szomszédjába, így nem is volt idejük beszélni egymással. Ezért is kell bebiztosítanom magam, s mindig Ariana közelében lennem!
~Nicole szemszöge
Hú, ezek az új srácok merőben mások, mint a többiek! Egyszerűen elállt a szavam, amikor az egyikőjük leült elém és rám kacsintott! Én mindig is csak kerítőnő szoktam lenni, de ezúttal örülnék, ha valaki más is lenne kerítő és mondjuk összehozna vele. Kék szemű, kicsit hosszabb típusú-olyan szörfös srácos frizurája van. A szerelése is erről mutatkozik és a póló nem takargatja a nyilvánvaló testet sem! Azt hiszem, már értem az "szerelem első látásra" érzést. Mert nálam most ütött be ez a felemelő érzés! A szívem hevesen dobog, alig tudok normálisan beszélni és odafigyelni. Remélem most, kémián is elém ül! Akkor legalább csodálhatom tisztes távolságból. Bár tudnám a nevét!
~Becca szemszöge
Az új fiúk Ari számára nem volt jó meglepetés. Hiszen köztük van Drew is, akinek tudniillik nagyon bejön. Sajnálom Arianát! Viszont tény és való, hogy hiába tudja mindenki, milyenek (mert tuti olyanok, mint Oliver) mégis felkeltették az osztályban az összes lány érdeklődését. Az iskola balhés hármasa! Úgy érzem a tanároknak lesznek velük gondjaik.
~Olive szemszöge
Nos, az osztály tanulmányi átlaga nem fog felül kerekedni ezekkel sem. Látszik rajtuk, hogy olyanok mint Andre, Oliver és Damon! Semmibe se veszik a jövőjüket. Nem baj, az érettségin jót röhögök majd rajtuk. A terembe érve leültem a helyemre és vártam Nicole-t, amikor hirtelen az egyik új srác pattant le mellém. Kikerekedett szemekkel bámultam a göndör, szőke hajú fiút. Mit akar? És miért nem kérdezem meg tőle? Helyette inkább úgy döntöttem, hogy elkezdek kipakolni, amikor elkezdett ő is. Felvettem a védőszemüveget (mivel ma gyakorlat lesz), erre ő is követte példám. Kezdett dühíteni, hogy bármit csináltam ő ugyanúgy tett! Idegesen ráförmedtem:
- Befejeznéd végre?
- Mégis mit? - nevetett fel.
- Bármit csinálok, te is elkezded! Az agyamra mész!
- Mike vagyok. - mutatkozott be vigyorogva.
- Nem a nevedet kérdeztem! - vágtam rá. - És különben is a barátnőm mellett ülök, szóval jó lenne ha összeszednéd a sátorfád!
- Nos, kedves... - nyúlt a füzetemhez, hogy leolvassa a nevem. - ...Olive, úgy vettem észre, hogy a barátnőid mind megtalálták az elfoglaltságukat! - bökött hátra gúnyosan.
Gyorsan hátrafordultam. Ari Andre-val hülyéskedett, Becca Matt mellett talált helyet és Nicole meg az egyik új sráccal bájolgott! Mi a francért ült mellé? Miért hagyott engem magamba ezzel az idiótával Nicole? Ezért kinyírom! Idegesen vállat vontam.
- Remek! Tudod, én jó vagyok kémiából és nem szeretném lerontani az átlagom egyesek miatt, szóval...
- Én is jó vagyok belőle. - vágott a szavamba.
- Ja, persze! - forgattam meg a szemeimet.
- Figyelj, tényleg jó vagyok! Így tehát nézd el nekem, hogy nem az egyik idióta haverom mellé ülök, hanem melléd, aki jó belőle.
- Ha bármit is elrontasz, halott vagy! - mondtam határozottan.
- Te mindig ilyen kedves szoktál lenni?
- Általában, szokj hozzá! - vigyorogtam rá bájosan.
