~Olive szemszöge
Azóta is Mike-n rágódom. Hogyan terelhette el a figyelmemet ennyire a kémiáról? Nem akarok szerelmes lenni! Mindig is utáltam a romantikus filmeket, s néztem meg inkább egy dokumentum filmet a pingvinekről mintsem egy nyálas szerelmeset. Kiskorom óta megvetem a hercegnős meséket, hiszen fiú nélkül is lehet egy lány boldog, gazdag és sikeres. Mindig így gondoltam, de most... Ha egy másodpercre is elkalandoznak a gondolataim, rögtön az a perc ugrik be! Amikor véletlen egyszerre kaptunk a kémcsőért, eszem ágába se lett volna elereszteni, de nem azért mert feltétlenül szükségem volt arra a vacak tárgyra. Sokkal inkább azért, ahogyan kaptunk érte! Ujjai az én ujjaimmal ölelték át a csövet. Hirtelen a csengő zavarta meg az álmodozásom. Gyorsan felugrottam, megigazítottam a hajam és mielőtt ajtót nyitottam volna, belenéztem a tükörbe. Elégedetten bólintottam. Dehát miért törődtem a külsőmmel? Itthon sose szokott érdekelni, hogyan áll a hajam, makulátlan-e a sminkem, esetleg a ruhám nem-e gyűrött rajtam?! Amikor ajtót nyitottam, szinte fellélegeztem. Csak Ari az! Hála az égnek nem Mike. Még csak az kellene. Ígyis elrontotta a napomat azzal, hogy belépett az osztályterembe és mellém ült! Állj, miért érdekel, hogy Mike-e az?! Hiszen kit érdekel. Engem nem! Legalábbis nem szabad érdekelnie... Igen! Felőlem aztán egy csokor rózsával is térdelhetne az ajtó előtt! Röhögőgörcsöt kapnék. De mégis milyen jó lenne, ha tényleg így történe...!
Ariana idegesen rágcsálta a körmét és fel-alá szaladgált a házban. És mivel amióta megjött (tíz perce) csinálja ezt, ezért megállítottam és magam felé fordítottam.
- Ari, mi van?
- Az a... Az a szemét Drew!
- Drew? - döbbentem le. - Egész nap nem is szólt hozzád. Pontosítok! Esélye sem volt, mivel ma rajtunk lógott Andre is.
- De igen! Pont akkor lépett a zebrához suli után, amikor én...
- Éééés?
- Mi az, hogy és?! - tárta szét a karját. - Kijelentette, hogy úgyis át fog verni Andre és akkor majd... Most figyelj! Nem is hozzátok, hanem hozzá fogok fordulni.
- Ez egy abszúrd színjáték. - forgattam meg a szemem. - Manipulálni akar téged. A fiúk már csak ilyenek!
- Ki vagy te és hol van Olive? - nevetett fel. - Honnan tudsz te ilyeneket?
- Öm... a tévében láttam egy dokumentumfilmet az emberi érzelmekről. A fiúk csak akkor mondanak ilyet, ha manipulálni akarnak. Hiszen nézz már magadra! Itt rágod a körmöd idegesen, hogy mi van ha mégis igaza van?! És elárulom, mi lesz akkor!
- Mi?
- Meg fogsz bolondulni és naná, hogy elmész hozzá hogy átrágd vele ezt. De nem fog megtörténi! - fogtam meg a kezét bíztatóan. - Valami fura oknál fogva, röplabda hercegnő és deszka herceg egymásra talált.
- Erre volt szükségem. - fújta ki a levegőt higgadtan. - A könyörtelen igazságra, köszönöm! - ölelt át.
- Szívesen.
- Na és mi a helyzet Mike-kal?
- Mi lenne?
Úristen, Ari valamit sejt!
- Jaj, ne már! Végülis helyes srác... - mosolyodott el sejtelmesen.
- Igen, helyes. - vontam vállat. - De... kit... kit érdekel? - pirultam ki hirtelen.
- Olive!!!
- Ariii!!!!
- Ne már! Nagyon látszik rajtatok, hogy csakúgy szikrázik köztetek a levegő.
- Még csak egy napja ismerem. - ráztam meg a fejem.
- Egy nap is bőven elég az ilyenekhez. - csikizett meg játékosan.
- Ari, engem tényleg nem érdekel. Felőlem aztán fel is fordulhat!
- Oké... oké...
- De miért? Mondott valamit rólam valamelyik fiúnak, aki elmondta Andre-nak?
- Tudtam!
- Mégis mit?
- Kedves Olive! Üdv a szerelmesek között, már vártunk rád! - ölelt át a vállamnál nevetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése