~Olive szemszöge
Ez a... Erre a fiúra nincs szó! Nem elég, hogy bepofátlankodik Nicole helyére, de még el is várja hogy kedves legyek hozzá? Na, arra várhat! Van, amikor még a legjobb barátnőimmel se vagyok kedves... Megmondom könyörtelenül az igazat és ha ez nem tetszik valakinek, csak annyit tudok rá mondani, hogy sokszor fáj az igazság! Egyáltalán nem kérdeztem a nevét, s nem is akartam hogy mellém üljön. Most meg jó pofát vágjak hozzá, csakmert új? Az kizárt! A tanárnő belépett a terembe és szokásához híven, késett. Én ezért levonnék a tanárok fizetéséből! Elővette a kísérlethez szükséges dolgokat, s amíg magyarázott valamit arról, hogy szeretné az összes védőkesztyűt visszakapni óra után, Mike felé fordultam:
- Ha Marc-nak szólított az osztályfőnök, akkor miért Mike?
- Mert a második nevem Michael.
- És hogyhogy a másodikat használod?
- Jobban szeretem. - vont vállat. - A Marc egyáltalán nem nekem való.
- Értem. Felvetted már a kesztyűt, amit a tanárnő mondott? - kédeztem szigorúan.
Hirtelen megijesztett, hogy elkezdtem vele fecsegni. Mi ütött belém? Órán, ráadásul nem figyeltem oda a tanárnőre! Én ilyet nem szoktam. Ez általában Ari műfaja!
- Persze. - mosolygott rám kedvesen. - És te?
- Természetesen. Nálad jóval hamarabb!
- Marc, nagyon örülök, amiért Olive mellé szegődtél! - ért be mellénk a tanárnő.
- Tanárnő, megkérhetném hogy Mike-nak szólítson?
- Ó, rendben. Olive, ugye segítesz neki?
- Igen, tanárnő. - húztam be a nyakam.
- Remek! És ahogy látom, már a kesztyűt is felvetéttek. De remélem, hogy... - kezdett volna bele újból.
- Visszakerül a helyére. - bólintott Mike.
- Köszönöm.
Ezzel a tanárnő tovább is ment.
- Melyik a kedvenc tantárgyad? - érdeklődtem újból.
- Kémia. Hogyhogy nem figyelsz a tanárnőre?
- Á, mindig ugyanazt hajtja ilyenkor. - legyintettem.
- Aha. - mondta sokat sejtően Mike.
- De azért jobb lesz neked odafigyelni! Hiszen új vagy. - tértem hirtelen észhez.
- Majd elmondod nekem. Hiszen te úgyis tudod! - kacsintott rám nevetve.
Ezután már nem szóltam semmit sem, inkább figyeltem a tanárnő utasításaira. Amikor befejezte, nekikezdhettünk a kísérletnek. Nagyon odafigyeltem arra, nehogy mondjak újból valami olyat, ami egyáltalán nem igaz rám. És véletlenül se kerüljünk közeli kontaktusba Mike-al. Nem hiányzott nekem. Viszont amikor egyszerre nyúltunk a kémcsőért, hozzáért ujjaimhoz én pedig akarattal vagy akaratlanul, de nem húztam odébb a kezem. Megvártam, amíg ő veszi le a kezét először, de ő is erre várt. Így sokáig fogtuk egymás kezét a kémcsővel, s rá kellett jönnöm, hogy valahogyan megvan a kémia életemben legelőször egy fiúval...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése