Mikor kitessékelt minket Mr. Parks, sietősre vettem a tempót. Nem akartam, hogy beszóljon nekem valamit az a tapló Oliver. De sajnos beért.
- Héj!
- Igen? - fordulok meg izgulva.
- Nem láttad valahol Andre-t?
- Nem. De én se találom Arianát. - vonom meg a vállam.
- Ne már! Az az idióta elment?
- A jelek szerint igen.
- Mi? - nézett rám idiótán.
- Semmi, azt mondtam szia.
- Ja, csá. Ne felejtsd el a korrepet, bízik benned Mr. Parks. - vigyorgott rám.
Erre nem akartam és nem is tudtam mit válaszolni, csak fogtam és otthagytam. Ha ez nekem folyton be fog szólni, én otthagyom! Nem fog érdekelni ha megbukik! Amikor kiértem az udvarra, szétnéztem hátha meglátom valamerre Arianát, de sehol. Elnyelte a föld! Vajon mit csinál most?
~Ariana szemszöge~
- Akkor? - közelebb húz magához.
- Valaki. - mondom magabiztosan.
Bár bevallom, jó érzés volt végre egy fiú karjaiban lenni. Tiszta libabőrös lettem, tetőtől-talpig. Hihetetlen hogy ezt hozta ki belőlem! Ilyen nincs!
- Na, gyerünk! Ha nem mondod el, itt azonnal lekaplak!
- Ez nálad a fenyegetés? - röhögök egy óriásit.
- Miért? Általában bejön. - mosolyog.
- Általában, de nem most. - bújok ki a karjai közül.
- Nana! - ránt vissza. - Ha nem mondod el, tényleg megteszem!
- Úgysem mernéd!
- Fogadjunk?
- Fogadjunk Katie-ben hogy nem mered!
- Szavaid számomra parancs.
És akkor ledobta óvatosan Katie-t és szorosabban magához húzott, majd közelebb hajolt... És megcsókolt! Wow! Ez durva. Egy olyan sráccal csókolózom, akit nem is kedveltem eddig. Amikor elhúzódtam tőle, mivel azt hittem vége a fogadásnak, ő nyert, akkor visszarántott és megcsókolt újból. Levegőt nem kaptam! Bár, ha belegondolunk nem csak ő nyert. Megnyertem életem első csókját, amit bevallom élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése