~Becca szemszöge~
A folyosói incidens után az osztályterembe beosontunk szép halkan. Legalábbis én. A lányokat annyira nem hatotta meg, sőt! Még továbbhajtották a maguk igazát. Leültem a helyemre, persze hogy engem ültetnek legelső padba. Miért is ne? Úgyis a tanárok kedvence vagyok. A többieket idézve. Amint leültem, be is jött a matek tanárunk, Mr. Parks. Az óra elején síri csendben jegyzeteltünk, mármint én és a lányok. Az osztály többi része röhögött, és megtárgyalta az élet nagy dolgait, mint például: Vajon mi lesz az ebéd? Mert ezt aztán matek órán kell megbeszélni, igazuk van. Valamikor az óra felénél Mr. Parks felszólt:
- Oliver West, tudja a megfejtést?
- Perszeee tanár úr, hogyne tudnám! Kint parkol az egyszarvúm is. - pacsizott össze a padtársával, Adammal.
- Nagyon szellemes, Mr. West. Ajánlanám a cirkuszt. Oda biztos el kellenek az ilyen bohócok.
Oliver felröhögött, majd rábólintott a tanár cinikus megjegyzésére. Az óra végéig csend állt ismét a teremben, hála az égnek! Már épp futottam volna ki az ajtón, amikor végre megszólalt a csengő hiszen utolsó óránk volt, de Mr. Parks köhintett egyet, majd én mint engedelmes diák visszatolattam és megálltam a tanári asztal előtt. Oliver és a bandája nagyban röhögtek azon, hogy milyen menők lennének már a cirkuszban (ja, eltudom képzelni) amikor a tanár úr ismét köhintett. Oliver vette az adást, odalépett majd így szólt:
- Tanár úr, nekem edzésem lesz. Sietnék. Nem lehetne, hogy a prédikációját elnapoljuk?
- Mr. West, üljön le! Te is, Rebecca.
Visszaültem az eredeti helyemre, hisz pont szembe kerültem a tanárral. Oliver már épp hátraindult, mikor Mr. Parks intett neki és lemutatott a mellettem lévő üres helyre. Oliver megrázta a fejét röhögve, majd beült mellém.
- Nos. Oliver, te talán tudhatod miért is vagy itt.
- Ja, mert büntetik ha nem járok be suliba?
- Szörnyen humoros. - forgatta meg szemeit a tanár a szemüvege mögött. - Rebecca téged azért marasztaltalak itt, mivel a segítségedet kérném.
- Bármikor segítek.
- Hú, jön a nyál. - fintorodott el mellettem Oliver grimaszolva.
- Tehát szívesen korrepetálod Olivert heti háromszor.
- Persze... Hogy mi? - kerekedik el a szemem.
- Az időpontokat ti beszélitek meg. Mehettek haza, vagy akár ma is elkezdhetitek.
- Hát el kell napolnunk, mert én húzok edzésre. De ott is lediktálhatod a Pitagorasz tételt. - mosolygott rám gúnyosan.
- Rendben, tanár úr.
- Nos, majd beszéljétek meg. És, Rebecca. Bízom benned.
Bólintottam. Most mit tehetnék? Velem mindig olyan rendes!
~Ariana szemszöge~
Gyerünk már! Siess, Becca! Mi tart eddig? Ahogy állok a folyosón egyre hülyébben érzem magam, hiszen akinek nincs valami szakköre az mind hazament. És nekem a röplabda kedden van. Szóval elég idiótának nézek ki. Amikor már ott tartok, hogy benyitok a terembe és kirángatom onnan Beccát, inkább odébb szökdelek és megnézem mi a helyzet a tesiteremben. Péntekenként nem csak foci szokott lenni, hanem néha jönnek táncosok meg mindenfélék. Múltkor mazsorettesek voltak, irtó ügyesek! Mire hátraérek a tesiteremhez, hallom az idióta focisokat ahogy rúgják a bőrt. Azt hiszik, ők a kemények! Nevetséges. Amikor nyitnám ki az ajtót, hirtelen az ajtó nem a falnak hanem az arcomnak csapódik.
- Áúcs! - ordítok fel.
- Héj, bocs. Jé, stréber palánta! Hol hagytad a barátnőidet? - vigyorodik el szélesen Andre.
- Nem mindegy neked? És amúgy nem hallottál még bocsánatkérésről?!
- Miért? A bocs minek számít?
- Bunkó! - bokszolok egyet a vállába.
- Stréber. - lök meg játékosan.
- Gyerekes barom. - bokszolok ismét vállába.
- Nyálgép! - mosolyog rám, majd a derekamnál fogva lök meg óvatosan.
- Nem vagy normális. Egyébként hol a haverod?
- Na, és a te "barinőd"?
- Akkor még bent vannak. Csak tudnám mit akarhat Mr. Parks tőlük. - vonom meg a vállam.
- Passz, de én lépek. Nem maradok itt, ki tudja meddig maradnak bent! Jössz?
- Hova? - vonom fel a szemöldököm.
- Virágot szedni. - nevet fel hitetlenül. - Csakúgy, sétálni. Unnám magam otthon. - vonja meg ő is rutinosan a vállát.
- Ó, hogy te tudsz sétálni is? - mosolygok. - Azt hittem csak gurulni tudsz.
- Héj! Állj! Katie a szerelmem!
- Katie? - kerekedik el a szemem egyből.
- A deszkám. Ő az egyetlen nő az életemben! Na, jössz vagy maradsz?
- Jövök. - vágom rá talán túl hirtelen. - Mármint, tényleg ki tudja mikor jönnek ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése